Kötekedő

Az alkotmánytervezet körül magasra csapnak a hullámok, de a hírek és blogok elsősorban a tervezet politikai részeivel foglalkoznak, a gazdasági rész háttérbe szorul. Pedig az Alkotmánybíróság jogkörét költségvetési ügyekben korlátozták, így különösen érdekes lehet az, hogy az alkotmánytervezet határt próbálna szabni az államháztartási hiánynak. A kérdés az, hogyan?

Államférfiaink egyike végre kiállhatna az emberek elé, és világosan elmondhatná (amit persze már sokan tudunk) hogy az államháztartás hiányának ugyanaz az oka mint a közönséges háztartásoké: többet költünk mint amennyi a bevétel. Az állam bevételeit pedig az adók jelentik. Ha tetszik, ha nem, ha szeretünk adót fizetni (ki szeret?), ha nem, az adókból származó bevételt tudja az állam elkölteni egészségügyre, oktatásra, honvédelemre, nyugdíjra, stb.

Sokan elmondták már, milyen kevesen fizetnek adó Magyarországon. De a probléma ennél sokkal bonyolultabb. A magánnyugdíjpénztárak államosítása kapcsán végre talán sokan rájöttek arra, hogy az állami közös kasszába befizetett nyugdíjárulék nem a befizető nyugdíjára teszik félre, hanem a jelenlegi nyugdíjakat fizetik belőle. Az ilyenfajta "járulék"-fizetéssel az a baj, hogy tulajdonképpen nem járulék, hanem adó. Ugyanez a helyzet az egészségügyi hozzájárulással is. Mindkét befizetésből az állam olyan feladatait finanszírozzaa, amiket az adóbevételekből szokás. Ráadásul, a járulékok nem is elegendőek a feladat finaszírozására, így mind a nyugdíj, mind az egészségügyi kiadásokat a "normális" adóbevételekből pótolják. Nem lenne akkor sokkal egyszerűbb csak adót fizetni és nem vacakolni mindenféle járulék beszedésével. Gondoljunk bele: apparátus, ellenőrzés, stb. Mennyit lehetne már azon spórolni, ha csak adót szedne az állam.    

Törvényben akarják kötelezni a magánvállakozásokat, hogy fizetéskiegészítéssel kompenzálják dolgozóik veszteségét, ami a 16%-os egykulcsos adózás következtében érte őket.

Túl azon, hogy nem egészen világos miért akar beleszólni az állam a magánszféra bérezésének kérdésébe, ez a javaslat ismét a magyar adórendzser amomáliáira irányítja a figyelmet. Jó-e az egykulcsos rendszer? Állítólag jó, a környező országok példái alapján. De ebben nen vagyok olyan biztos. Abban viszont biztos vagyok, hogy igazságtalan, mivel az egyenlő közteherviselést félremagyarázva nagyobb terhet ró azokra akinek kevesebb a jövedelmük. Észre kellene venni, hogy a társadalmi szolidaritás és az arányos közteherviselés elve nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyi százalékot adózik a jövedelméből, hanem azt, hogy akinek magasabb a jövedelme az ARÁNYOSAN többel járul hozzá az állam bevételihez és ezáltal a kiadásokhoz is.

Tiszteségessebb lenne azt mondani, hogy a 16%-os kulcs nem jó, elrontottuk, visszavonjuk. Végul is sok-sok százezer állampolgárt hozott rosszabb anyagi helyzetbe.    

Komolyan mondom: nem bírtam tovább. Lassan mondom még egyszer, hogy mindenki megértse: nem bírtam ki tovább, hogy ne indítsak egy blogot, ahol elmondhatom mit gondolok a napi hírekkel kapcsolatban. Habár a blog neve "Kötekedő", a világért sem akarok kötekedni senkivel és semmivel csak azért, hogy ellentmondjak. De el fogom mondani a véleményemet kulturált, európai módon azokról a témákról amik izgatnak, érdekelnek, különböző érzelmeket váltanak ki belőlem, és gondolom minden újságot olvasó, rádiót hallgató, TV-t néző honfitársamat is érdekli.

Itt az első téma: állampolgárság és választójog. Ez a téma folyamatosan jelen van a mádiában és három cikk kapcsán jutottak eszembe az alábbiak.

 A Heti Válaszban Ablonczy úr az állampolgári jogokat és kötelességeket említi a határon túli magyaroknak megadandó választójog kapcsán. Egyetértve azzal. hogy a készülő új alkotmányba nagy valószínűséggel belekerülnek az állampolgári kötelességek (kérdés, hogy mik lesznek ezek) a jogokkal egyetemben, tisztelettel kérdezem, hogy egy külföldön élő, állampolgárságot kapott személynek vajon azonos kötelességei lesznek-e az állampolgársága okán, mint annak aki itthon él.

Erre rímel Semjén Zsolt interjúja a HVG-ben. Szerinte nincs kétféle állampolgárság. Szerinte, aki állampolgár annak szavazati joggal is kell rendelkeznie, akárhol is él. Kötekednem kell. Van olyan a világ demokratikusnak tekintett felén, hogy külföldön élő állampolgár nem szavazhat. Az ilyen külföldön élő személy állampolgársága gyakorlatilag azzal a joggal egyenlő, hogy az állampolgárságot adó ország területére költözése után, amennyiben ott életvitelszerűen tartózkodik, ugyanazok a jogok illetik meg mint mindenki mást aki azon a területen él. Ennyi, nem több és nem kevesebb. Semjén Zsolt egy Bajorországban elő magyar barátjára hivatkozik, mondván ő is szavazhat. Igen, mert az ideiglenesen Magyarországról távozó személyek, pár éve, szavazhatnak külföldön. Hogy ez jó-e vagy sem, vita tárgya, mindenesetre nem erkölcsös úgy szavazni külföldről, hogy a szavazat következményét a szavazó nem érzi saját bőrén. 

Nem tudom, most mi a törvény, de aki régebben véglegesen eltávozott az országból, az lemondott az állampolgárságáról és minden ezzel járó jogról és kötelességről is. Nem mondom, hogy a külföldi magyarok ilyennek számítanak és ám legyen, nyilvánítsunk velük nemzeti közösséget azzal, hogy magyarországi állampolgárok legyenek, de akkor szavazzanak ebben sz országban, ha annak minden következményét a saját bőrökön is tapasztalják majd. Költözzenek ide a kedves honfitársak, adózzanak itt, járjanak az ócska utakon, fizessenek hálapénzt, legyenek itt állampolgárok és szavazzanak. Igen, igaza van Semjén Zsoltnak, sokan nem fizetnek adót itthon mégis szavazhatnak. De ezek az emberek életvitelszerűen itt élnek, és a szavazatukkal ezt az életet befolyásolják. (Hogy adót miért nem fizetnek, az egy másik blog tárgya) 

Még egy gyors megjegyzés a Ghymes Heti Válasz interjú kapcsán. Nem gondolom, hogy a választójog igénylésének lehetőségét Damoklész kardjaként kellene lebegtetni a magyarorzsági pártok feje fölött (aki olvasta, tudja mire gondolok). Az gondolom, hogy minden magyarországi politikus elsődleges feladata, hogy a majdnem tízmillió itthoni magyar érdekében cselekedjen elsősorban, utánna, az ország anyagi lehetőségeinek függvényében és arányában következhet a külföldi magyarok támogatása is.