Komolyan mondom: nem bírtam tovább. Lassan mondom még egyszer, hogy mindenki megértse: nem bírtam ki tovább, hogy ne indítsak egy blogot, ahol elmondhatom mit gondolok a napi hírekkel kapcsolatban. Habár a blog neve "Kötekedő", a világért sem akarok kötekedni senkivel és semmivel csak azért, hogy ellentmondjak. De el fogom mondani a véleményemet kulturált, európai módon azokról a témákról amik izgatnak, érdekelnek, különböző érzelmeket váltanak ki belőlem, és gondolom minden újságot olvasó, rádiót hallgató, TV-t néző honfitársamat is érdekli.
Itt az első téma: állampolgárság és választójog. Ez a téma folyamatosan jelen van a mádiában és három cikk kapcsán jutottak eszembe az alábbiak.
A Heti Válaszban Ablonczy úr az állampolgári jogokat és kötelességeket említi a határon túli magyaroknak megadandó választójog kapcsán. Egyetértve azzal. hogy a készülő új alkotmányba nagy valószínűséggel belekerülnek az állampolgári kötelességek (kérdés, hogy mik lesznek ezek) a jogokkal egyetemben, tisztelettel kérdezem, hogy egy külföldön élő, állampolgárságot kapott személynek vajon azonos kötelességei lesznek-e az állampolgársága okán, mint annak aki itthon él.
Erre rímel Semjén Zsolt interjúja a HVG-ben. Szerinte nincs kétféle állampolgárság. Szerinte, aki állampolgár annak szavazati joggal is kell rendelkeznie, akárhol is él. Kötekednem kell. Van olyan a világ demokratikusnak tekintett felén, hogy külföldön élő állampolgár nem szavazhat. Az ilyen külföldön élő személy állampolgársága gyakorlatilag azzal a joggal egyenlő, hogy az állampolgárságot adó ország területére költözése után, amennyiben ott életvitelszerűen tartózkodik, ugyanazok a jogok illetik meg mint mindenki mást aki azon a területen él. Ennyi, nem több és nem kevesebb. Semjén Zsolt egy Bajorországban elő magyar barátjára hivatkozik, mondván ő is szavazhat. Igen, mert az ideiglenesen Magyarországról távozó személyek, pár éve, szavazhatnak külföldön. Hogy ez jó-e vagy sem, vita tárgya, mindenesetre nem erkölcsös úgy szavazni külföldről, hogy a szavazat következményét a szavazó nem érzi saját bőrén.
Nem tudom, most mi a törvény, de aki régebben véglegesen eltávozott az országból, az lemondott az állampolgárságáról és minden ezzel járó jogról és kötelességről is. Nem mondom, hogy a külföldi magyarok ilyennek számítanak és ám legyen, nyilvánítsunk velük nemzeti közösséget azzal, hogy magyarországi állampolgárok legyenek, de akkor szavazzanak ebben sz országban, ha annak minden következményét a saját bőrökön is tapasztalják majd. Költözzenek ide a kedves honfitársak, adózzanak itt, járjanak az ócska utakon, fizessenek hálapénzt, legyenek itt állampolgárok és szavazzanak. Igen, igaza van Semjén Zsoltnak, sokan nem fizetnek adót itthon mégis szavazhatnak. De ezek az emberek életvitelszerűen itt élnek, és a szavazatukkal ezt az életet befolyásolják. (Hogy adót miért nem fizetnek, az egy másik blog tárgya)
Még egy gyors megjegyzés a Ghymes Heti Válasz interjú kapcsán. Nem gondolom, hogy a választójog igénylésének lehetőségét Damoklész kardjaként kellene lebegtetni a magyarorzsági pártok feje fölött (aki olvasta, tudja mire gondolok). Az gondolom, hogy minden magyarországi politikus elsődleges feladata, hogy a majdnem tízmillió itthoni magyar érdekében cselekedjen elsősorban, utánna, az ország anyagi lehetőségeinek függvényében és arányában következhet a külföldi magyarok támogatása is.
